Babos Tímea ausztráliai edzőtáborozása során két helyszín között több száz kilométert is buszozik, de megéri, hiszen a tengerparton edzhet, miközben delfinek és fókák szórakoztatják. Több tornán is részt vesz, de formája még nem az igazi, hiszen amíg az elsőn döntőt játszott, a másodikon az első fordulóban kiesett.
Babos Tímea október végén utazott Ausztráliába, ahol hat héten keresztül edzőtáborozik. Eddig két és fél hetet töltött a távoli földrészen, két tornán is részt vett, de még saját bevallása szerint is egyelőre ingadozik a formája.

 „Az egyik tornán nem sikerült eredményesnek lenni, hiszen már az első meccseken vereséget szenvedett. Ennek szakmai okait ezeken az oldalakon nem akarom boncolgatni. Legyen annyi elég, hogy szoknia kell a junioroknál lényegesen keményebb ellenfeleket és sokkal kiegyensúlyozottabb játékot kell bemutatnia” – értékelte lánya teljesítményét Babos Csaba, aki egy személyben édesapja és edzője is Timinek.

Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy az előző tornán Timi döntőt játszott párosban, és a pénteki finálé után szombaton már indultak is, tehát pihenésre nem sok idejük volt. Annyira azonban nem bánták, hogy menni kellett, mert a verseny helyszíne egy délnyugat ausztrál bányászváros volt, ahol számukra szokatlanul unalmas életet éltek, így nem igazán zárták sem a varost sem az embereket a szívükbe.

A buszos utazás a második versenyre Esperance-be kicsit unalmas (5-6 órás), de érdekes volt. Kalgoorlie 50km-es körzetében 100 működő bánya van elsősorban arany es nikkelbányák. A táj szavannára hasonlít, homokos talaj néhány cserjével. Mindez 300km-en át.

„Később szerencsére változott a táj, búzamezők végeláthatatlanul, és farmok a semmi közepén. Az út végén a búzamezőket állattartó gazdaságok váltották, és bármilyen szép is volt, nem élnék ott a pusztában” – mondta Timi a táj egyhangúságáról.

„Esperance 15 000 lakosú kisváros az óceán partján. 2009-ben Ausztrália legszebb kisvárosa címet kapta, ami nem meglepő, hiszen csodaszép homokos tengerpartja a világ egyik legszebb partszakasza. Igaz mi ebből vajmi keveset élvezünk” – mondta Babos apuka arról, miért is volt érdemes ennyit buszozniuk. Az időjárás is alaposan megváltozott, hiszen az előző heti 33-34 fok után ezúttal alig van több 20 foknál és a szél is nagyon erősen, és hidegen fúj az óceán felöl. Ennek ellenére élvezik a fehér homokos tengerparton a futást, de néha még sétálni is odajárnak, mert nem csak a szemnek szép, de a lelket is megnyugtatja.

„A tegnapi levezető kocogásunknál kifutottunk a móló végéig, ami 300 méterre bemegy az óceánba. Amikor elindultunk visszafelé, három delfint és két oroszlánfókát vetünk észre, akik a közelünkben játszottak, majd alattunk elúsztak. Fantasztikus volt őket ilyen közelről látni” – számolt be Timi a nem mindennapi élményeiről.

Péntekre biciklitúra a program, melynek keretében bejárják a 20 kilométer hosszú partszakaszt. Ezen kívül semmi rendkívülire nem vállalkoznak, hacsak arra nem, hogy az új helyen a tengerparti apartmanjukban lehetőség van főzni, így a vacsorákat maguk készítik el.  „Napi teendőink nemigen változtak. Most újra az edzéseké a főszerep, készülünk az új-zélandi kalandra. Vasárnapig itt maradunk, majd Perth érintésével repülünk Auklandon át Wellingtonba” – mondta az edző-édesapa a közeli napok várható eseményeiről.