Babos Tímea a papírformának megfelelően győzelemmel kezdett a 235 ezer dolláros Monterrey Openen. Az első fordulóban két szettben nyert a mexikói Ana Sofia Sanchez ellen, majd jött a szenzációs győzelem, Ana Ivanovics ellen. Timi december óta úton van, ez az utolsó állomás, ahonnan azonban szeretne lehetőség szerint egy trófeával hazatérni.

Timi tavaly decemberben utazott el Magyarországról, azóta számos versenyen indult. Ezúttal arról beszélhettünk vele, 19 évesen miként bírja ezt a hosszú távollétet.

„Ez a túra karrierem eddigi leghosszabb túrája. Mindenekelőtt furcsa ennyi ideig távol lenni az otthoniaktól, de nekem az legfurcsább, hogy ekkora versenyeken tudok szerepelni. Ez nekem mindig is csak álom volt, most meg itt vagyok a legnagyobbakkal egy öltözőben, egy étteremben. Hihetetlen érzés, örülök neki természetesen, de remélem, hogy ez még csak a kezdet, és hogy meg sok-sok évet itt lehetek” – mondta a magyar klasszis.

„Szerintem minden játékosnak vannak nehezebb pillanatai. Nekem a tavalyi év vége volt az. Úgy éreztem, hogy elég sok mindent megtettem a siker érdekében, de mégsem jöttek az eredmények, így kicsit elkeseredtem. Azóta persze tisztábban látom a dolgokat, tudom, hogy a sok munkának előbb-utóbb meglesz az eredménye” – mondta azzal kapcsolatban, mi volt az eddigi túra "legrosszabb", legfárasztóbb része.

„Amerikában mi mást tehetnék, mint shoppingolok. Amúgy is köztudott rólam, hogy imádok cipőt vásárolni, illetve nagy órarajongó is vagyok. Ezen kívül persze elmentünk a különböző tengerpartokra, belvárosokba nézelődni, voltam a miami seaquariumban, úgyhogy szerencsére egy kis idő mindig maradt turistáskodni” – mondta arról, mit tud csinálni a versenyek és edzések közti kevés szabadidejében.

Timi úgy véli, egyéniben sok nagy meccset játszott, lehet szó akár győztes akár vesztes meccsről. Nagyon jó érzés volt számára újra WTA negyeddöntőbe kerülni Brazíliában, hiszen ott végre újra jó teniszt játszott. Párosban természetesen a tornagyőzelem pillanata volt a legfelemelőbb számára, hiszen egy ilyen élmény mindig felejthetetlen.

A legrosszabb élménye az Australian Openhez kötődik, hiszen egy nagyon szoros, kiélezett meccsen búcsúzott (3:6, 6:4, 9:11 a francia Mladenovic ellen). Párosban az idei legrosszabb élménye az pedig elveszített döntő Hobartban. Úgy gondolja, egy döntő elvesztése mindenkinek a legrosszabb élmények közé sorolható.

"Próbálok mindenben javulgatni. Sokat dolgozok a technikámon, a fizikai edzések még nagyobb hangsúlyt kaptak az elmúlt időben, illetve természetesen a mentális edzések is állandóan célkeresztben vannak. Nehezebb megmondani miben lettem jobb, mindenben javulgatok, még rengeteg dolog van, amiben jobb lehetek, de szeretem ezeket a kihívásokat. Ráadásul tudom, ha kiküszöbölöm ezeket a hibákat, akkor meg jobb játékos lehetek. Éppen ezért szívesen állok oda, mindennap edzeni” – mondta arról, mi a véleménye saját fejlődéséről.

Az állandó utazgatásban számára a pakolás a legfárasztóbb. „Megőrülök tőle, hogy nincs egy állandó, szépen berendezett szekrénysorom” – mondta viccesen, majd azt is elárulta, itthonról leginkább a család a barátok és édesanyja főztje hiányzik neki a legjobban.

Miközben itthon még áprilisban is a mínuszokkal „küzdenek” az emberek, Timi jóval melegebb éghajlaton versenyez.

„Úgy néz ki, az egész világon rossz idő van. Persze nem panaszkodom, hiszen szép barna vagyok, és azért hellyel-közzel süt a nap, de például Miamiban sem volt meleg, Brazíliában sem volt túl jó idő, szóval a tavaly tapasztalatokhoz képest mindenhol hűvösebb az időjárás. De így is egyértelműen jobb itt edzeni és versenyezni, mint otthon a hidegben szenvedni.

Timinek egyelőre ez a mexikói torna az utolsó versenye. Mint elmondta, nagyon hosszú túra van a háta mögött, de Monterreyben a tavalyihoz hasonlóan jól szeretne szerepelni.

„Szeretem ezt a versenyt, a pályát, az embereket, úgyhogy itt még 100%-ot nyújtok, és csak azután jöhet a hazaút, a család, a barátok, a szórakozás”.